© A jogutódok 2016-2021

Redő Ferenc

Életrajza

Redő Ferenc festőművész (1913-2012)

 

Budapesten született. Mestere Aba Novák Vilmos, Berény Róbert és Iványi Grünwald Béla volt. 1934 óta kiállító művész. Eleinte rajzokkal, később képekkel szerepel a tárlatokon. A Szinyei Merse Pál Társaság által évente rendezett Tavaszi Tárlaton két ízben kap Kitüntető Elismerést, linómetszeteit az Ernst Múzeum mutatja be.

1936-ban házasságot köt kolléganőjével, Vörös Rozáliával. 1940-ben születik első gyermekük: Katalin.

A II. világháború éveiben négy alkalommal hívják be a hadseregbe, zsidó származása következtében mindannyiszor fegyvertelen munkaszolgálatra. Leghosszabb ideig, másfél évig az orosz fronton szolgál 1942 tavasza és 43 ősze között. Életét szerencséjén, kitartásán és bajtársai segítségén kívül azoknak az ukrán parasztasszonyoknak köszönheti, akik nem hagyták megfagyni és éhen veszni a visszavonulás közben 1942 telén. Munkaszolgálatos éveinek utolsó állomása a szerbiai Bor volt, ahonnan a szerb partizánok segítségével megszökött, és Kecskeméttől Budapestig a Vörös Hadsereg katonái között tért haza, akiknek tolmácsként volt segítségére 1945 februárjáig. A háború után született második gyermekük: Ferenc.

A II. világháború utáni első években a képzőművészeti közéletben dolgozik, a Népművelési Minisztérium Képzőművészeit Osztályát vezeti, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lesz.

1954-től az Iparművészeti Főiskola tanára, végül – státusz nélkül – a Képzőművészeti Alap szaklektora. 1960 óta független művész.

Eleinte grafikával foglalkozik, majd érdeklődése a textil felé fordul. Nagyméretű batikképeket készít, amelyeket 1957-ben a Csók István Galériában mutat be. 1960-ban feleségével, Vörös Rozáliával közösen vesznek részt egy állami gobelin-pályázaton, amelyet el is nyernek. Munkássága gerincét ezután a gobelintervezés képezi. Egy ideig Vörös Rozáliával közösen dolgoznak, egyszerűbb, kisméretű gobelineket is készítenek, később már külön terveznek. Évente 2-4 gobelint készít. Munkássága során 17 gobelint tervezett megbízásra, és száznál is többet saját kezdeményezésből, ami egy ilyen drága műfajnál nem általános.

Az intenzív tervezőmunka magával hozta az igényt, hogy állandó szövőik legyenek, akik a terveket kivitelezik. Vörös Rozália több tanfolyamon képezett ki az erre a feladatra jelentkező érdeklődőket. Művészetpedagógiai gyakorlatukban tanulmányozták az antik kopt, a klasszikus flamand és francia gobelinművészetet. Redő Ferenc feladata volt a tárgyak műhelyrajzainak elkészítése, és a gyapjúfonalak megfestése. Tanítványaik évtizedeken keresztül magas technikai és művészi színvonalon valósították meg terveiket, és „láthatatlan műhelyt” képeztek a művészházaspár alkotótevékenysége körül.

1992-ben hunyt el felesége és alkotótársa. Utolsó két évtizedét nélküle kellett leélnie. Hosszú életének emlékei és alkotó fantáziája segítették őt ebben a végső, magányos életszakaszban. Ez is termékeny időszak volt pályafutásában, több az életmű egésze szempontjából is fontos munka készült ebben az időben, ekkor adta ki gobelinjeinek albumát, amely 47 alkotás reprodukcióját tartalmazza, és fejezte be gazdagon illusztrált önéletírását is, amely az első, küzdelmes 50 év történéseivel foglalkozik.

100. életévében, 2012 októberében halt meg. Közönsége megbecsülte őt. 1972-ben SZOT Díjat, 1976-ban Érdemes Művész, 1986-ban Kiváló Művész címet kapott, 2005-ben Budapest XIII. kerülete díszpolgárává választotta.

Főbb kiállításai: 1963 Ernst Múzeum, 1968 Ernst Múzeum, 1974 Magyar Nemzeti Galéria, 1978 Dubna (Szovjetúnió), 1980 Magyar Nemzeti Galéria, 1980 Paris, 1982 Helsinki, 1983 Vigadó Galéria, 1988 Csók István Galéria, 1993 Zalaegerszeg (retrospektív), 1994 Újlipótvárosi Klub Galéria, 1998 Újlipótvárosi Klub Galéria. 1999 Tornyai János Múzeum. 2003 Ernst Múzeum.

Munkái a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Legújabb kori Történeti Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményeit gyarapítják, ill. az Operett Színház, a Paksi Atomerőmű, a Hódmezővásárhelyi Önkormányzat, a Központi Honvéd Kórház, valamint magánemberek tulajdonában vannak.