életrajza

Vörös Rozália festőművész (1919-1992)

Budapesten született mint Eisler Lia. 13 éves korában kezdett el tanulni az Aba-Novák szabadiskolában, mestere Aba-Novák Vilmos, Berény Róbert és Iványi Grünwald Béla volt. Rendkívüli festői képességeivel hamar kitűnik kollégái közül. 1936-tól kezdve kiállító művész, és egy évvel később a Nemzeti Szalon XII. Tavaszi Tárlatán már hat képpel szerepel a nagyteremben.

1936-ban köt házasságot kollégájával, Redő Ferenccel. 1940-ben születik első gyermekük: Katalin.

A II. világháború éveit egy kisgyermekkel egyedül küzdi végig Budapesten és Leányfalun, miközben önfeláldozóan segíti tágabb családjának még nála is nehezebb helyzetben lévő tagjait. Ez idő alatt csak kevés alkalma van művészi munkát végezni, de maradandó alkotásai ma a Leányfalusi Plébánia közösségi helyiségeit díszítik. A háború után születik második gyermekük, Ferenc.

A háború utáni gazdasági helyzet nem kedvez a pályája kezdetén lévő fiatal művésznek. Az újjáépülő kulturális élet különböző területein végzett tevékenysége következtében nem folytat művészi munkát. 1954-ben mond le állásáról és lesz újra független művész. Ettől kezdve rendszeres látogatója a hódmezővásárhelyi művésztelepnek, a zsennyei alkotóháznak, 1968-ban és 1982-ben hosszabb ideig a római Collegium Hungaricum ösztöndíját élvezi. Szűkebb hazája a Dunakanyar vidéke szintén hatással van művészetére.

Fő műfaja az olajfestés, de nagy szeretettel dolgozik pasztellel is. A tájkép és a portréfestésben egyaránt otthon van. Képei nagyrészt magántulajdonban vannak, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Tornyai János Múzeum is őriz belőlük néhányat. A hatvanas évekkel kezdődően gobelintervezéssel is foglalkozik, megtanul szőni, és több munkáját maga kivitelezi, sőt több tucat érdeklődő amatőrt ő tanít meg a mesterségre. A legkiválóbbak, tanítványai közül, a művész-házaspár terveinek állandó kivitelezői lesznek. Több mint 80 gobelinjéből 20-at készített megbízásra.

1992-ben, még művészi alkotó erejének alkonya előtt súlyos betegség végzett vele.

1979-ben a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával tüntették ki.

Főbb kiállításai: 1958 Derkovits Terem, 1963 Ernst Múzeum, 1964 Tornyai János Múzeum, 1968 Ernst Múzeum, 1975 Csók István Galéria, 1980 Magyar Nemzeti Galéria, 1980 Páris, 1982 Helsinki, 1987 Vigadó Galéria, 1993 Zalaegerszeg (retrospektív), 1996 Újlipótvárosi Klub Galéria, 1999 Tornyai János Múzeum, 2011 Szolnok Aba-Novák Művelődési Központ, 2013 Leányfalu.

Munkái a Magyar Nemzeti Galéria, a Legújabb kori Történeti Múzeum, hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum gyűjteményeiben vannak, a Fővárosi Operettszínház, a Leányfalusi Községháza, az Országos Igazságügyi Tanács termeit díszítik, ill. magántulajdont képeznek.